A barna bőr divatja - mióta és miért sikk a barnaság?

Így változott a napbarnított bőr megítélése a történelem során!

Ma már senki sem lepődik meg azon, ha a televízióból, a plakátokról vagy éppen az Instagram feedből napbarnított bőrű arcok mosolyognak vissza ránk. Ez azonban nem volt mindig így! Régen a napbarnított bőr nemhogy nem számított divatosnak, hanem egyenesen kerülendő volt: az előkelő hölgyek és urak mindent megtettek azért, hogy bőrük minél fehérebb maradjon. Nézzük, mikor változott meg a szemléletmód, és mi köze van az egésznek Coco Chanelhez!

Kis barnulás történelem

Ahogyan írtuk a bevezetőben is, a napbarnított bőr elérése nem volt mindig kívánatos dolog. Sőt! Az ókorban az olyan egészségre káros módszerektől sem riadtak vissza a hölgyek, mint pl. az ólomfesték, ha arról volt szó, hogy minél fehérebb legyen a bőrük. A középkorban azonban még ennél is drasztikusabb módszerekhez folyamodtak: az érvágás egy lehetséges módja volt annak, hogy elkövetője magának tudhassa az előkelő sápadtságot. Ehhez képest XIV. Lajos király udvara és a vastagon használt púder ártatlan módszernek bizonyult, igaz, arra tökéletesen alkalmas volt, hogy a himlő által hátrahagyott hegeket eltüntesse.

A fehér bőr divatja a 19. században is tartotta magát. Az előkelő társadalmi rétegek életüket a paloták falai között élték, ha pedig kénytelenek voltak elhagyni azt, hatalmas kalapok, és napernyők mögé rejtették arcukat, hogy még csak véletlenül se érhesse őket a nap. Ekkor még, ha valakinek barna volt a bőre, az egyértelmű jele volt annak, hogy a földeken kénytelen dolgozni. Az ipari forradalom azonban elhozta a változást!

A gyárakban és bányákban dolgozók munkásosztály szabadidejét is leginkább a városi lakások falai között töltötte. A napfény (és a D-vitamin) hiányának köszönhetően a gyerekekek között egyre gyakoribb volt az angol kór. A fehér bőr egyszerre már nem az előkelőség, hanem inkább a rossz szociális és egészségügyi helyzet szimbóluma lett.   

Coco Chanel és a barna bőr divatja

Coco Chanelnek nemcsak a kis feketét, hanem a barna bőr divatba hozását is köszönhetjük! A francia Riviérán töltött nyaralásból ugyanis olyan barna bőrrel tért vissza, hogy azt a sajtó rögtön felkapta, mint új divatirányzatot. A nők természetesen ebben is a divat nagyasszonyára szerettek volna hasonlítani, így a barna bőr hamarosan egyet jelentett az egészséggel és a szabadidővel. Nem kellett sokat várni arra sem, hogy az első napbarnított bőrű modell szerepeljen a divatmagazinokban.

Az orvosok is csak támogatni tudták az új irányzatot, és arra biztattak mindenkit, hogy lehetőség szerint minél többet tartózkodjon a napon.

Az 50-es évekre megjelent a bikini, a rövidnadrágok, a topok, egyre több bőrfelület maradt szabadon, és fellendült a turizmus, ez pedig új lendületet adott a barna bőr divatjának. Fordult a kocka, és a napbarnított bőr a jó élet szimbóluma lett: tengerparti nyaralásokról, gazdagságról, jólétről árulkodott. A 70-es, 80-as években már minden sztár bronzbarna bőrrel tündökölt, a 80-as, 90-es években pedig a testépítőknek és fitnesztermeknek köszönhetően a sportolók körében is egyre népszerűbb lett a napbarnított bőr. Megjelentek az önbarnítók és a szoláriumok is, így a vágyott barna bőrszín már mindenki számára elérhető vált az év 365 napján.

Barna és egészséges bőr

Míg kezdetben az orvosok is támogatták a napozást, később rájöttek a szakemberek, hogy megvannak a hátrányai: az erős UV-sugárzás károsítja a bőrt, idő előtti öregedését és degeneratív bőrbetegségeket okoz.  A nyolcvanas évekre már a barnaság mellett fontos szempont lett a bőrvédelem is, megjelentek a fizikai szűrők a napozótermékekben. Az egész éves fényvédelem napjainkban fontosabb az extra erős Uv-sugárzásnak köszönhetően.

Szerencsére ma már jóval több lehetőségünk van arra, hogy bőrünket védjük a napozás káros hatásaitól. Akár úgy, hogy közben gondoskodunk bőrünk barna árnyalátáról is.

Nézd meg javaslatunkat! »