Ha mindannyian átállnánk a rovarok evésére, a világ egy nagyon más hely lenne.

Akár 33% -al csökkenthetőek lennének az átlagos élelmiszerárak a legtöbb országban. 18%-al csökkenne a világszintű üvegházhatású gáz kibocsátás, és 30% visszanyerhető lenne a föld felületéből, a szarvasmarha iparágtól.

Eddig 1900 rovarfajt azonosítottak emberi táplálékként, ennek 31%-a bogár, 18%-a hernyó, 14%-a méh, darázs és hangya, 13%-a szöcske, sáska, és tücsök, 10%-a kabóca, mezei kabóca, sarkantyús kabóca, pajzstetvek, és poloska, 3%-a szitakötők, további 3% a termeszeké, 2%-a légy, és 5% az egyéb rendekbe sorolhatók.

Nézzük néhány specialitást:

  • Ghánában a szárnyas termeszeket megpirítják, vagy kenyérbe sütik
  •  Mexikóban a fűszeres szöcskéket tacoba töltve eszik
  • Japánban a ropogós darazsakkal főtt rizs, a kései Hirohito császár egyik kedvenc étele volt
  • A gyömbéres kókusztejben főtt szitakötő egy megbecsült specialitás Indonéziában
  • A termeszeket kukoricakásával eszik Dél-Afrikában
  •  A csokival bevont méhek népszerű csemegének számítanak Nigériában

Azonban jóllakathatják-e a rovarok a Földet?

Kétmilliárd ember már most is fogyaszt rovarokat a napi étrendje részeként - ugyan a bogarak nem túl csábítóak, de annak idején a sushi se volt az. Lehet, hogy itt az ideje, hogy felvegyük az étlapra a hangyát, bogarat és sáskát? 

saskasalata-bogareves-bogarmania.jpg

Egy jó kis sáskasaláta… egyelőre ilyet nem találsz a szupermarketekben. Fotó: Felix Clay, Guardian

Sok tudós szerint a rovarok jelentik majd a fehérjeforrást az éhes világnak.

Bár folytattak kísérleteket őssejtekből készült hamburger előállítására, de a laboratóriumban növesztett "marhahús" előállítása egyenlőre várat magára, mert még ipari mértékű gyártás esetén is körülbelül kétszerese a hagyományos, támogatás nélkül nevelt csirkehús árának az EU-ban.

Ezzel szemben csekély befektetéssel, és gazdaságosabban működik az emberi fogyasztásra szánt rovarok tenyésztése. Sőt Hollandiában nemsokára rágcsálnivalóként forgalomba is kerül majd a csemegének szánt szárított tücsök és szöcske, ami potenciális riválisa a valódi húsnak és a laboratóriumi húsnak is.

Ráadásul a szárított, őrölt bogarak fehérjelisztje bármihez hozzáadható a müzlitől az energiaszeletig.

A belgák azt tervezik, hogy paradicsomszószt vagy paradicsompürét gyártanak lisztkukacokat használva alapnak. 2020-ban pedig remélhetőleg megnyílik az első rovar-gyorsétterem, ami olyan lesz, mint egy sushi-bár - Párizsban vagy Madridban.
Az FSA számára azért a rovarevés még távoli kilátásnak tűnik, a "fehérjelisztet" óvatosan üdvözölték. "Noha a rovarok az Egyesült Királyságban piaci résnek tekinthetőek" írják 2011-ben, "a tisztított vagy részben tisztított rovar eredetű fehérje, kereskedelmi felhasználásának nagyobb perspektívái lennének, ha egy megbízható forrás kerülne azonosításra."

Mégis úgy tűnik, hogy a bogármánia egyre elterjedtebb lesz.

Ha valaki látta a BBC dokumentumfilmjét a Megmentheti-e a rovarok evése a Földet, vagy olvasta a rovarok emberi fogyasztását felmagasztaló cikkek valamelyikét, annak nem kell magyarázni, hogy hatlábú barátaink már befutóban vannak. Az ötlet nem is új: 1885-ben az amatőr természetbúvár Vincent M. Holt ír egy röpiratot "Miért ne együnk rovarokat?" címmel, dicsérve benne a meztelencsiga-levest és a lepkés pirítóst.

Persze ma már nem az íz a fő motivációs forrás: ahogy Post is hangsúlyozta sajttájékoztatóján, a hús tömegfogyasztása drága, egészségtelen, és környezetileg katasztrofális hatású. A szarvasmarha-ipar becslések szerint az üvegházhatású gázok 17-18%-ának kibocsátásáért felelős, a termelés, szállítás és emésztési gázok hatásán keresztül. A rovarok tele vannak fehérjékkel, kicsi a szénlábnyomuk és potenciálisan sokkal olcsóbbak, mint a hús, vagy a laboratóriumi hús.

Ehhez azonban a nyugati világnak is kellene rovarokat ennie.

A közgazdaságtan és demográfia törvényei szerint ez elkerülhetetlen. A kérdés nem az, hogy miért ennénk rovarokat, hanem, hogy hogyan esszük majd a rovarokat? Vajon a "fehérjeliszt" kevésbé tűnik visszataszítónak, mint bekapni egy pirított tücsköt a szánkba?

rovarok-bogareves-bogarmania.jpg

Ehető rovarokat árul egy piaci árus. Chiang Mai, Thailand. Fotó: Arnold van Huis/AP

A világon 2 milliárd fő már most is eszik rovarokat a rendes étrendje részeként.

Európában általában a rovarevésre még mindig úgy gondolunk, mint egy valóságshow-ba való undorító kihívásra. Ha mégis vásárolhatóak ehető rovarok, akkor általában szándékosan meghökkentő vagy vicces formában tálalják őket. Kaphatunk nyalókába vagy karamellbe zárt skorpiót, amit feltehetően inkább tréfából vesznek az emberek, mint nassolásképp.

Noha a zöld kérdések adják a rovarevés fő motivációját, az entomofágia hittérítőinek mégis az a legnagyobb kihívása, hogy meggyőzzék a nyugatiakat, hogy az ízük miatt válasszák őket.

A rovarételeket próbálják úgy megtervezni, hogy ne csak finomak, hanem normál kinézetűek is legyenek. Szándékuk, hogy a lehető legkevésbé legyenek ijesztőek. A hosszú távú küldetés az, hogy minél több rovar-étterem nyissa meg kapuit és végül készen fogyasztható rovaralapú ételeket juttassanak el a boltokba. A sushi  például szinte teljes ismeretlenségből 30 év alatt eljutott odáig, hogy ma már a Tescóban árusítják. Ez egy nagyon hirtelen változás az ételfogalmunkban. A sushi nagy erősségei, hogy látványra vonzó, jól megosztható, mert falatnyi adagokban van és szórakozás is egyben a fogyasztása.

Ugyanakkor még van bőven tennivaló a törvényhozók és a nagyközönség meggyőzésének területén is. Spanyolországban például a 2008-ban a barcelonai La Boqueria piacon bezártak egy ehető rovarboltot a közegészségügyi ellenőrök. Egy rovartenyésztő pedig fel akar venni egy biológust, de alig talál valakit;

"Az összes biológus, aki rovarokra specializálódik, az elpusztításukat kutatja. Nekünk olyan kéne, aki segít őket felnevelni."

Az Egyesült Királyságban az FSA Új élelmiszer osztálya értékeli majd, hogy a "fehérjeliszt" árusítható-e. A folyamat két évig is tarthat. A hatóság vezetője Sandy Lawrie kételkedik, hogy a rovarok a közeljövőben alapélelmiszerré válnak az országban. "Az embereket már az is sokkolta, hogy lóhús kerül az ételükbe, úgyhogy szerintem az ehető sáskákat sem fogadják majd kitörő örömmel."

A hús árának emelkedésével a fogyasztók talán meggondolják magukat,

de ezt az érvet a rovarfanatikusok nem nyomják túl erősen. "Nem akarjuk, hogy az emberek azt higgyék, a rovarok pusztán húst jelentenek olyanoknak, akiknek nincs elég pénzük," mondja Eduardo Galante az Alicante Egyetem zoológiaprofesszora, az entomológia szakértője. "Ha a spanyolországi internetes cikkek alatti kommenteket vizsgáljuk, látható, hogy sokan azt vették le ebből, hogy »csökkennek a fizetések, rosszul teljesít a gazdaság, rovarokat kell majd ennünk.« Nagyon sokat számít, hogy hogyan közvetítjük az üzenetet. Meggyőződésem, hogy ha egyszer egy népszerű séf felveszi az étlapra a rovarokat, akkor onnantól fogva az emberek fognak rovarokat enni.  Jelenleg a rovarok evése, legalábbis nyugaton, különcködésnek számít."

A rovarok fogyasztása egy szélesebb megmozdulás része afelé, hogy változatosabbá tegyük az élelmiszer-ellátást, és visszatérjünk a természetbe.

Tény, hogy a nyugatiak elmozdulása a rovarevés felé eltörpül a világ többi részének a húsevés felé történő elmozdulásához képest. Az FAO szerint 1961-ben a kínaiak 3,6 kg húst fogyasztottak fejenként. 2002-re ez a szám 52,4 kg-ra növekedett. Ha a világon entomofágiát gyakorló 2 milliárd ember kitalálná, hogy a rovarok undorítóak, lehetetlen lenne annyi húst előállítani, hogy mind jóllakjanak. Még a vegetáriánusok alapélelmiszereinek ára is egyre emelkedik, ahogy egyre több földet különítenek el az állatok etetésére.

Az antiutópia, hogy "hús jut a gazdagoknak és rovarok a szegényeknek", még mindig jobb, mint ha "hús jut a gazdagoknak, semmi a szegényeknek."

rovareves-bogarmania-feherjeforras-entomofagia.jpg